A táplálékallergia prevalenciája hazánkban és világszerte egyre növekvõ tendenciát mutat, egyes adatok szerint a gyermekek 4–8 százalékánál is elõfordulhat. Az összetett patomechanizmusnak köszönhetõen az allergén elfogyasztását követõen eltérõ idõben eltérõ tünetek jelennek meg. A gasztroenterológiai megjelenések közül leggyorsabban az immunglobulin-E- (IgE-) mediált reakciók jelentkeznek, leggyakrabban azonban a nem IgE-mediált táplálékfehérje indukálta proctocolitis (FPIAP), a táplálékfehérje indukálta enterocolitis szindróma (FPIES) és a táplálék fehérje indukálta enteropathia (FPIE) fordul elõ. A kevert patomechanizmusú (IgE- és nem- IgE-mediált reakció) betegségek közül az eosinophil kórképek, az eosinophil oesophagitis (EoE), gastroenteritis (EoGE) és az eosinophil colitis (EoC) tartozik a gasztroenterológia szakterületéhez.

A táplálékallergiák prevalenciájának és súlyosságának progressziója ma már multidiszciplínáris és társadalmi összefogást igényel. Ennek ellenére a betegek gyakran a háziorvos, szakorvos megkerülésével laborvizsgálatokat végeztetnek, öndiagnózist állítanak fel és felesleges diétákba kezdenek. Cikkünk a tévhitek elhárításában, a szakmailag ajánlott diagnosztikában, terápiában, gondozásban kíván segítséget nyújtani.

Az atopiás ekcéma egyike a leggyakrabban elõforduló gyermek-bõrgyógyászati kórképeknek,
prevalenciája 20–30% körül van a gyermekpopulációban. Patogenezisében a genetikai hajlam, az immunregulációs eltérések és az epidermalis barrier funkció károsodása egyaránt szerepet játszanak. Jól ismert az atopiás dermatitis és az ételallergia közötti asszociáció: a közepesen súlyos, súlyos ekcémában szenvedõ gyermekek közel egyharmadában áll fenn ételallergia. Az atopiás ekcéma terápiája összetett és lépcsõzetes, magában foglalja a báziskezelést, a rendszeres emolliens használatot és az adekvát gyulladáscsökkentõ kezelést. Az eliminációs diéta bevezetése csak indokolt esetben javasolt, ezt megelõzõen a gyermek korrekt allergológiai kivizsgálása igen lényeges. Az ételallergia nem az atopiás ekcéma oka, sokkal inkább annak következménye; a diéta nem alternatívája a korszerû bõrgyógyászati kezelésnek.

Az autizmus és a gastrointestinalis zavarok gyakori komorbid állapotok, de a társulás patofiziológiáját még nem értjük. A gastrointestinalis panaszok között leggyakoribbak a szelektív étkezés, a székrekedés, a hasmenés, a hasfájás, a hányinger és a refluxbetegség. Ezek a problémák sok stresszt okoznak, súlyosbítják a viselkedéses tüneteket és rontják az életminõséget. A tünetek felismerése nehéz lehet, mivel a kommunikációs deficit miatt sokszor nem jelzik egyértelmûen a panaszaikat. A megfelelõ kivizsgálás és ellátás fontos, ehhez alkalmanként gyermekpszichiáter bevonása is szükséges.
Az autista gyermeket nevelõ szülõk gyakran fordulnak alternatív kezelésekhez, sokan alkalmaznak eliminációs (többségében glutén-/kazeinmentes) diétát. A megfelelõ tudományos alaposággal végezett vizsgálatok döntõ többségében nem találtak összefüggést a diéta és autizmus tünetei között, a diéta megterhelõ az egyén és a család számára, emellett adverz tünetekkel is járhat. A jelenlegi konszenzusos ajánlások szerint nem javasolt az eliminációs diéta rutinszerû alkalmazása.
A mikrobiom megváltoztatását célzó kutatások eredményei még gyerekcipõben járnak, rutin alkalmazásuk nem javasolt. További nagy esetszámú, randomizált, kontrollált vizsgálatok szükségesek a gyomor-bélrendszer és az autizmus közötti kapcsolat megértéséhez és az esetleges terápiás beavatkozásokhoz.

Tehéntejfehérje-mentes diéta tehéntejfehérje-allergia, illetve a diagnózis felállításához szükséges eliminációs idõszakban javasolt. A betegek többsége a „nyomokban tejet tartalmaz” élelmiszereket tolerálja. A diéta során más emlõsök teje nem javasolt, ugyanakkor a szarvasmarhahús a legtöbb beteg számára nem okoz tünetet. Anyatejes csecsemõknél anyai tejmentes diéta kalciumpótlással, mesterségesen táplált csecsemõknél extenzíven hidrolizált vagy aminosav alapú tápszerek javasoltak. A növényi italok tápértéke nem megfelelõ csecsemõ- és kisdedkorban, csupán az étrend színesítésére javasolhatóak. Lényeges a megfelelõ D-vitamin és kalciumpótlás, továbbá a családok tejfehérjét tartalmazó élelmiszerekre vonatkozó edukációja.

A táplálékok által kiváltott allergiás reakciók jelenlétének vagy hiányának igazolására végzett orális terheléses vizsgálat az allergológiai kivizsgálás gold standard módszerei közé tartozik. Ez az összefoglaló közlemény kitér a terheléses vizsgálat indikációira és kontraindikációira, biztonsági követelményeire, a beavatkozást befolyásoló gyógyszerek alkalmazásának felfüggesztésére, ajánlást nyújt a vizsgált allergének terhelés során alkalmazott mennyiségére, a hõkezelt tejjel és tojással történõ terhelésre. Fontos a terhelés eredményének értelmezése és a beteg terhelést követõ nyomon követése és az ezzel kapcsolatos intézkedések megtétele. Negatív eredménnyel zárult terhelés lehetõvé teszi az élelmiszer beillesztését az étrendbe, míg a pozitív eredmény biztos, indokolt alapot biztosít az étel szigorú elkerüléséhez.

Orvosi ténykedésünk a táplálékallergia diagnózisának felállításával és a megfelelõ kezelésével nem zárul le, mivel ez a diagnózis többrétû adminisztratív feladat elvégzését vonja maga után. A speciális tápszer és súlyos esetben az adrenalintartalmú autoinjektor felírását segítõ szakorvosi javaslat, a közösségi étkezést elõíró étrendi igazolás, és az emelt családi pótlék kiadására is gondolnunk kell. Cikkünk célja, hogy ezeket az adminisztratív feladatokat könnyen áttekinthetõ formában ismertesse, segítve a táplálékallergiával küzdõ betegek ellátásában dolgozó kollégák mindennapi munkáját.

A táplálékallergiával diagnosztizált gyermekek prevalenciája világszerte jelentõs növekedést mutatott az elmúlt évtizedekben. Ez a tendencia hazánkban is megfigyelhetõ, így ezzel a betegcsoporttal kapcsolatos teendõk a mindennapi házi gyermekorvosi munka egyre nagyobb részét teszik ki. Az alapellátó orvos fontos szerepet játszik a diagnózis felállításában, a gyermek fejlõdésének nyomon követésében, a szükséges diéta és a szupplementáció ellenõrzésében is. Naprakész ismeretekkel kell rendelkezni a táplálékallergia prevenciójával és a védõoltásokkal kapcsolatban.
Közleményemben gyakorlati útmutatást szeretnék nyújtani a táplálékallergiás gyermekek diagnózisával és gondozásával kapcsolatban az alapellátásban.