A szerzők képet kívántak kapni az ajánlott védőoltások alkalmazásának gyakorlatáról a háziorvosi és a házi gyermekorvosi praxisokban. Kérdőíves felmérést végeztek Hajdú-Bihar megye gyermek és vegyes praxisaiban. 101 értékelhető kérdőív adatait dolgozták fel, 29 háziorvos és 72 házi gyermekorvos töltötte ki névtelenül a kérdőívet. Eredményeik szerint a házi gyermekorvosok gyakrabban tájékoztatják a szülőket a lehetőségekről (62,5%-uk mindig), mint a háziorvosok (csak 34,7%-uk mindig). 2007-ben a válaszadó házi gyermekorvosok kb. 10-szer annyi ajánlott védőoltást adtak be, mint a háziorvosok. Jelentős különbségek derültek ki a két praxistípus között az alkalmazás mérlegelésében szerepet játszó tényezőkben, az alkalmazott oltások fajtájában, az alkalmazás mikéntjében. A szülőket a háziorvosok véleménye szerint az ajánlott védőoltások elfogadásában leginkább az orvos ajánlása, a média és a vakcinák ára befolyásolja. Az orvosok kötelezővé elsősorban a pneumococcus, másodsorban a meningococcus, harmadsorban a varicella vakcinát tennék. Minden gyermeknek joga van a védőoltásokkal megelőzhető betegségek elleni védelemre, de csak akkor tud élni ezzel a jogával, ha orvosa és szülei ismerik a lehetőségeket, ha orvosa legjobb tudása szerint ajánlja és alkalmazza azokat a védőoltásokat is, amelyek ma még nem kötelezőek. A szerzők az eredmények alapján úgy látják, hogy az ajánlott védőoltások gyermekek számára való alkalmazásában vannak bizonytalanságok, egyenetlenségek, ezért az alapellátásban dolgozó orvosok ezen védőoltások indikációival, gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos ismereteinek bővítését indokoltnak tartják.
The authors examined the attitude of the doctors, who are working in the primary care practices, to non-obligatory vaccines. 101 questionnaires were elaborated, 29 family doctors and 72 doctors of primary care for children filled the questionnaire. The doctors of primary care for children more frequently inform (always 62,5%) the children’s parents about the recommended vaccines than the family doctors (always 34,7%) and they used the vaccines ten times frequently than the family doctors. There are significant differences between the two types of practices in the consideration of the factors of the indications and in the frequency of the use of different types of vaccines and how the vaccines were used. The doctors think parents’ decision if they accept the recommended vaccines was determined by the doctors recommendation, by the activity of the media and by the price of the vaccines. The doctors suggest that the pneumococcus, varicella and meningococcus vaccines should be obligatory. All children have the right to be protected from the illnesses which can be prevented by vaccination. They can enforce their right if the doctors and their parents know the possibilities and the doctors recommend and use the non-obligatory vaccines in accordance with their best knowledge. The authors have the opinion there are problems in the use of the non-obligatory vaccines in the primary care practices. They suggest that the doctors should amplify their knowledge about the indications and practice of the new vaccinations possibilities.